Grrrr.....

nem maszatol...
nem tumiszkol...
nem csömöszkél...

szörprájzt a kinderből

Nem bírom tovább...

A testem konkrétan darázscsípéseket produkál - pedig idén még egyet sem láttam (mármint darazsat) - mert az elmém egyszerűen képtelenségnek tartja, hogy kilencven percen keresztül egy darázsfészekben ücsörögve megússzam egyetlen csípés nélkül is... Eleinte csak reflexszerűen csapkodtam a levegőbe, aztán hatalmas sebek jelentek meg a testemen, most már lázam is van... Nem bírom tovább ezt a vuzuvazát....

ma is hálás vagyok

hálás vagyok a csőtop feltalálójának, aki fogalmam sincs hogy hogyan, de egyszer csak feltalálta a csőtopot...
hálás vagyok azoknak a tervezőknek, akik kreativitásukat nem kímélve dolgoznak újabb és újabb csőtopok megalkotásán...
hálás vagyok minden varrónőnek, aki szorgos kis kezével puszta szabásmintákból, cérnából és anyagból csőtopokat készít...
hálás vagyok az eladóknak, akik kedvességükkel minduntalan hozzájárulnak ahhoz, hogy minél több és több csőtop kerülhessen forgalomba...
hálás vagyok minden nőnek, aki melltartó nélkül flangál a városban gyönyörű csőtopjában, az én legnagyobb örömömre...

ma éppen Hálás vagyok...

... Marikának*, hogy nap, mint nap lehetőséget biztosít arra, hogy gyakorolhassam a türelmem.

*(megígérem beszerzek róla egy fotót)

Kitörő örömmel értesítek mindenkit, hogy a "Lárifári" kifejezést átmentettem az aktív szókincsembe.

2 shake-be esve (egy epresbe és egy vaniliásba)

A fismekkel vagyok úgy hogy baromira nem ízlett soha, de úgy egy évben kétszer azért csak-csak megkóstoltam hátha.... eddig soha nem jött össze, de nem adom fel a reményt... tudom nekem kéne változni, mert a halas szendvics még mindig ugyanolyan, mint sok sok évvel ez előtt... szar...


Tegnap az olívabogyó is a fismekk sorsára jutott és ez már aggaszt... nem tudom mikor kóstoltam utoljára, de azt tudom, hogy nem ízlett... tegnap kapott tőlem egy sokadik esélyt... de nem tudott élni vele... és valahol legbelül azt érzem, hogy az olívabogyó nem tehet semmiről...