in medias res....
hát nagyon kellemetlen volt, hogy nem finghattam bármikor gátlástalanul a kocsikba.... bár gondoltam rá, hogy kipróbálom, de nem akartam kockáztatni...
Persze azért stukába a hátsó ülésen nyomtam egy-két sunyit
a csaj, akivel mentem (valahogy egymásra találtunk az interneten, így együtt mentünk)igazi idióta, de ezt most a szó legszorosabb értelmébe kell venni, nem egyszerű teremtés, miközben nagyon egyszerű teremtés... szerintem gondolatai nem is nagyon voltak, inkább csak érzései... valami hasonló történhetett vele, mint Obelixel gyerekkorában, csak ő nem a varázsitalba, hanem valami durva gombáseksztázisos üstbe eshetett, mert folyamatosan mosolygott és folyamatosan pörgött és -azt hiszem ez mindent elárul róla - az automatás kávét jobban szerette, mint a normálisat. saját bevallása szerint nem szokott drogozni, mint ahogy Obelix sem kaphatott a cuccból... lényeg a lényeg egy idióta volt, viszont iszonyat jól stoppolt
Magyarországról pikk-pakk leléptünk, bár a szlovén határnál volt egy kis gubanc, de végül is felvett egy érzékeny, sárvári kamionsofőr és elvitt egész a olasz határig... kidobott egy benzinkútnál és annyit se tudtam mondani, hogy fapapucs és a kedves stoppolótársam (továbbiakban Csengi, mert ez a neve... Csengele, már ebből is látszik, hogy nem egyszerű), szóval egy szemrebbenés alatt lecsapott egy magyar arcra, aki elvitt minket majdnem Milánóig. Végig aludtam az utat és mikor kiszálltunk, akkor kezdődtek a problémák, ugyanis ezek a szarrágó, köcsög, sznob milánóiak baromira nem akartak minket elvinni és mivel kb 10 km-re voltunk Milánótól, ezért majdnem mindenki Milánóba tartott, ami nekünk nem igazán volt jó, mert az autópályán akartunk maradni, ami nem nagyon jött össze, mert végül két szimpatikus rendőr közölte velünk, hogy nem kellene stoppolnunk, mert hogy ezt itt nem nagyon szabad... Be kellett sétálnunk a legközelebbi városba, ami ugyan nem volt messze, de elég macerás volt beverekedni magunkat Milánóba és onnan kiverekednünk magunkat a Genova felé menő autópályára... (mintha Taksonyból akarnánk eljutni a Balaton felé menő útra)
jellemző, hogy csak külföldiek vettek fel olaszba, egyik kivétel Fráncseszkó volt, egy dél-olasz, toszkánai arc... jó fej volt és elvitt minket és egész úton szidtuk az észak-olasz senkiháziakat, persze aztán a következő arc egy kicsit túl vitt minket és vissza kellett menni, hogy irányba legyünk, aztán egy olasz hippi család kivitt majdnem a francia határig és onnan egy olyan fullos mercivel hasítottunk át a határon, hogy nem is nagyon mertem levegőt venni, nem is nagyon tudtam, mert kapaszkodtam, mert ez az olajmágnás arc úgy ment, hogy majdnem visszamentünk az időbe....
Szóval olaszba szopás volt és komolyan kiábrándultam Milánóból, rohadjon meg Materazzi, Ibra és Morinnyó is, nem leszek Inter szurkoló... Forza Napoli!!!
aztán elvitt Monpelierbe egy srác, akinél végül ott is aludhattunk és pikk-pakk a spanyol határnál voltunk egy német kamionsofőr segítségével...
Képzeljétek el a legnagyobb benzinkutat, a legnagyobb kamiondepóval és szorozzátok meg 10el és képzeljetek el több száz vagy több ezer kamiont megannyi hotellel és szupermárkettel, képzeljétek el, hogy amerre a szem ellát csak kamion van és képzeljétek el, hogy mindenki az ellenkezőirányba megy, mint én, azaz vissza Franciaországba... a legnagyobb szopás volt.... azt mondták, hogy veri déndzsörösz a hely, szóval mihamarabb le akartuk lépni, de nem igazán sikerült... mind a 7 csapás elért minket, de végül is valahogy eljutottunk Barcától kb. 100 km-nyire, aztán másnap Szása, aki szakmáját tekintve varázsló elvitt a Barcába vezető hévhez és 2,5 euróból már a Sagrada Familiánál voltunk, annál a csudaszép katedrálisnál... ott talákoztunk Csengi ismerősével, aki Csengi tökéletes ellentéte volt, mármint nem az IQ szintjét illetően, hanem olyan logikus volt, mint Kazohinia lakosai ... így már két keresztet vittem a hátamon, de mivel ők siettek, ezért hamar leléptek... úgy terveztem, hogy Madridba megyek, de szerintem elnéztem egy kanyart.... így most Valenciában vagyok... és elfáradtam innen vonat Sevilláig....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése